Meszelésre fel: őrizzük meg a tudást és a fenntarthatóságot!

Ha fenntartható technológiában gondolkodunk, akkor nem egy új alternatív fejlesztés irányába kell elindulni, hanem vissza kell térni kicsit a múltba.

Körülbelül 50 éve ugyanis még fenntartható volt minden, ám ahogy egyre „okosabbá” válunk, úgy egyre nagyobb szeméttelepeket, szennyező vízfelületeket, szmogfelhőket hozunk létre a „szuper” fejlesztésekkel. Az egyszerűség kedvéért mélyedjünk bele a régi korok divatjai közül a meszelésbe, s járjuk körül a mész használatát, illetve nem használatának miértjét.

Meszelt parasztház

Adódik a kérdés: miért ment ki a mész a divatból? Túl olcsó volt, vagy túlságosan környezetbarát? Ha jártak már frissen festett, illetve frissen meszelt szobában, akkor rögtön érezni lehet a különbséget. A mesterséges szagot árasztó vödrös festék utáni lét, és a természetes friss illatú meszelt szoba légköre nem hasonlítható össze.

A mész Magyarországon a 19. században terjedt el. Nem csupán esztétikai szolgálatot tett, hanem fertőtlenítette a házat és megvédte valamelyest a víztől is, ellenállóbbá tette a falakat. A mész légáteresztő, ami valaha természetes volt: mai szintetikus világunkban ez a tulajdonsága a tudatos házépítő vagy házfelújító szemében óriási előnyt jelent.
Miért voksoljunk a mész mellett?

  • rendkívül olcsó,
  • légáteresztő,
  • felhordása nem igényel túlzott szakértelmet, speciális eszközöket,
  • fertőtlenít,
  • gyönyörű fehér felületet biztosít, de színezhető is mészálló pigmenttel.

Ezek után azt is érezhetjük, hogy a társadalmat ismételten megvezették a hiper-szuper szintetikus festékekkel, melyeket drágán értékesítenek, és előállításuk károsan befolyásolja a környezetünket is.

Régen az asszonyok feladata volt a meszelés. Évente egyszer vagy kétszer meszelték ki a házakat, leginkább ünnepek előtt, hogy a vendégeket frissen meszelt házban várják. Ki ne emlékezne Gazdag Erzsi Csigabiga nénéjére? Neki is közeledett már az ünnep, mikor meszet oltott egy csöbörben és kimeszelte házát.

Ha régen az asszonyok feladata volt a meszelés, akkor ma is megy ez nekünk – s ezt bebizonyítottam! Ha készítettél már főzelékhez habarást, akkor biztosan ez sem fog gondot okozni. A mészoltás ugyanis nem más, mint a mészhidrát kikeverése csomómentesen vízzel. Igaz nem kis tálkában, hanem nagyobb vödörben történik a folyamat. Sok helyen javasolnak hozzá lenolajat, budai földet – én szimplán vízzel oltott mésszel csinosítgattam házunk táját, mert meguntam a szomszéd csúful vakolt vakfalát. Ha én sikeresen abszolváltam eme feladatot, akkor bárki nyugodtan kipróbálhatja!

Paraszthaz belső

Lehet már kapni mészfestéket is, de az újból csak arról szól, hogy nagy műanyag csomagolásban megveszed a mészhidrátot vízzel elkeverve és hozzáadnak még némi szintetikumot, amitől számomra pontosan elveszti értelmét az egész. Persze az ára olyan, hogy minimum azt várná el az ember, hogy hegyi forrás vizével legyen oltva a mész.

A kereskedések többségében kapható oltott mésszel az a baj, hogy bár az ára jónak mondható, de a sűrűséget nem Te állítod be, és nehéz a szállítása, mert bizony gyakran csordogál a zsákja.

A legolcsóbb és legjobb megoldás, ha veszel egy zsák mészhidrátot (25 kg  – kb. 50 négyzetméterre elég), de ha csak kisebb mennyiségre van csak szükséged, akkor pár kilósat is tudsz beszerezni festékboltban. A mészhidrátot te magad ki tudod keverni vízzel, így biztosan nem kerül bele környezetszennyező adalék és a pénztárcádat is tetemes összeg elvesztésétől kímélted meg.

Legjobb, ha korongecsettel hordod fel az anyagot, mégpedig lehetőleg nedves falra. Nálam a nedvesítést a kerti permetezőm végezte, kiválóan szuperált. Meszelni elviekben több rétegben kell. Vakolt falas tapasztalataim azt mondják, hogy egy tej és tejföl közötti állag egyszeri felhordása már szinte megfelelő, de nyilván függ a felülettől, s hogy kinek hány kör után lesz szép fehér.

Forgassuk hát a néprajzi könyveket, mert érdemes felelevenítenünk őseink hagyományait. Ne próbáljunk minden tudást hátunk mögött hagyni és állandóan valami újjal helyettesíteni. Néha el kellene fogadnunk, hogy a régi az nem elavult, viszont biztosan fenntartható.

(Forrás: http://www.sokszinuvidek.hu)